Számos lapát típus és forma létezik, jelen írás átfogó képet kíván nyújtani ezekről….
Nem foglalkozom ebben a cikkben a dizájnnal inkább a technikai jelleggel. Legfőképpen pedig nem minősítés, csak tájékoztatás. Nem kívánok sorrendet felállítani vagy megmondani kinek mi a jó…..
A lapát részei
A lapát alapvetően 3 részből áll. Tollból,nyélből és mankóból(fogantyú a lapát végén). Azt hogy egy lapátnak milyen a „karaktere” azt ez a 3 alkatrész anyaga, formája mérete és mindhárom egymáshoz való viszonya határozza meg. Vegyük sorra ezeket.
A toll
A toll, a lapát azon része amit a vízbe merítünk. Méretét inchben találhatjuk a neten, esetleg négyzet-centiméterben. Ez a felület nagysága. A nagyobb lapátot nehezebb áthúzni ellenben az egy húzásra jutó hasznos felület nagyobb, tehát hosszabb evezéseknél, elméletileg kisebb csapásszámmal is azonos sebességgel tudunk haladni.
Azért elméletileg, mert a vízfogás (amikor a lapát a vízbe kerül és megindítjuk a húzást) nagy mértékben tudja ezt befolyásolni.
De ez inkább evezéstechnikai kérdés,most nem ezzel foglalkozunk.
Azt, hogy milyen méretű tollra van szükségünk leginkább a felhasználás módja és a fizikai kondíció határozza meg. Ha valaki kényelmes túrázásra keres lapátot annak minden gond nélkül jó lehet egy nagyobb toll, ha pedig iramevezésekre keres lapátot vagy gyengébb fizikumú, a közepes 87-92 közötti méret az ami ajánlott. Gyerekeknek gyerek méret, felnőtteknek felnőtt.
Aki közelebbről nézegette már a lapát tollát az láthatja, hogy felülete nem egyenletesen sima. A húzás felőli részen a legtöbb lapátnál észrevehető egy hosszanti irányban végigfutó „gerinc” ami abban segít, hogy egyenletesebb legyen a húzás és a lapát erősebb tempónál ne „szitáljon”. Sőt a versenylapátok közepén van ahol kis mélyedés is van ami növeli a lapát vízfogását, megakad a lapát…
A lapát túlsó oldalán a nyél meghosszabbított része a merevségét biztosítja a tollnak.
A toll legtöbb esetben a nyélhez ragasztással kapcsolódik, de olyan lapátoknál, ahol a súly csökkentése kiemelt jelentőségű gyakran egy részt képez a lapáttal. A toll szöge a vízfogásnál fontos. Az egyenes tollú lapátokkal, mint például egy kenu lapát nem lehet annyira elől vizet fogni, de a kenus mozgás nem is igényli azt a plusz szöget amit a supos igen, mert a kenusok előre tudnak nyúlni a kellő vízfogásért.
A toll formájának több változata ismert és használatos, jellemzően a „csepp” és az egyenes szélű lapátok terjedtek el, de külföldön több „érdekes” formájú lapáttollat lehet látni az egyedi falapátok között.
Hogy kinek melyik válik be az egyéni elbírálás alá esik, én személy szerint a csepp alakúakat preferálom, de két csapattársam is az egyenes oldalú tollakra esküszik. Az egyik egy Braca (ami fogalom a kajak-kenu sportban) a másik egy Starboard. Saját véleményem szerint aki úsztatja a vízfogás elejét, annak a szélesebb aljú csepp forma célravezetőbb, aki meg nem annak az egyenletes húzás miatt a másik.
Számos anyagból készülhet. A legegyszerűbbek a műanyag tollak amik általában nehezek és a merevségük sem túl acélos. Ennek kiküszöbölésére további merevítő bordákat szoktak elhelyezni a tollon amitől nyilván nem lesz könnyebb. Ezek a belépő lapátok mind árban mind teljesítményben.
A fa anyagú tollak már bonyolultabbak ennél abban a tekintetben, hogy széles minőségi spektrumon mozognak. Az egyszerűbb pár részből összeragasztott vagy egy darabból kimunkált hobbilapáttól a Gere névvel fémjelzett minőségi könnyű és erős tollig szinte bármi előfordulhat. Ez utóbbi nem tartozik az olcsó darabok közé, de olyan szakmai és minőségi háttérrel készül a toll ami már több kenu világbajnoki címet szerzett.
Üvegszál és karbon lapátok. A műanyag lapátoknál már magasabb szintet képviselnek az üvegszálas anyagok. A minőség meghatározásához viszont nem elég az anyag maga. Ezeket a tollakat különböző vastagságú vagy eltérő szövési sűrűségű szövetekből, különböző minőségű ragasztókból többféle technikával lehet elkészíteni. Ez nem tűnik egyszerűnek mert nem is az. Én használtam huzamosabb ideig olyan üvegszálból készült tollat ami mind súlyban mind merevségben vetekedik a jobb minőségű karbon tollakkal, de olyat is aminél egy sportáruház műanyag tollú lapátja jobb volt. Mint mindig itt is a próba evezés és a súly fogja meghatározni, hogy megfelelő-e nekünk vagy sem.
A karbon lapátokra az előbb leírtak még hatványozottabban igazak. Bár itt nem érezhető olyan markáns minőségi különbség karbon és karbon között mint a lapátnyélnél, azért van. Ha tisztán csak a nyersanyag árát nézzük, lehet kapni karbonszövetet 5000 forint per négyzetméter ár körül és 30000 forint körül is. Nyilván az árak közötti eltérés nem csak marketing fogás. Szilárdságban és súlyban is eltérés van. Ez vonatkozik az olyan hibrid szövetekre is mint például karbon-aramid.
A nyél
A nyél a másik nagy dilemma lapátválasztás esetén. A legelső dolog amivel szembe találkozunk az az, hogy hány részes egy lapát. A 3 részes lapátok a lenti illesztés miatt mindig mozognak egy nagyon kicsit, továbbá az illesztés többletsúllyal jár, már csak azért is, mert az illesztésnél cső van a csőben.
Előnye, hogy kis helyet foglal, hátránya a súlya és a merevsége.Ha ugyan az a márka ugyan az a lapát súlyáról és merevségéről beszélünk akkor az egyrészes a legkönnyebb és legmerevebb, a három részes a legnehezebb és leglágyabb.
A toldások már önmagukban is megérnek egy misét. Jellemzően a csavarral rendelkező „behajtós fülű” és a „porszívócsöves” gombos a legelterjedtebb. Az első jól beállítva stabilabb, a második meg nem foglal helyet a nyélen ami nagyon előnyös tulajdonság, ha az ember úgy vált oldalt, hogy enyhén csúsztatja a nyélen a kezét.
A karbon manapság a legvarázslatosabb hívószó! Ha karbon akkor menő profi stb… Ez nem igaz! Mint ahogy fentebb már beszéltünk róla a technológia és a karbon szövet minősége óriási eltérésekre képes.
Annak idején egy Van Dusen nevű fószer üvegszálból olyan kajakokat gyártott, hogy kis túlzással fát lehetett volna velük vágni. Kenterbe vert egy rakás karbon szövetből készült hajót.
A lapát nyelének lehet külön formája is. A hagyományos csőhöz képest eltérő az ellipszis keresztmetszetű és a felfelé vékonyodó lapát nyél. Ha valaki szereti akkor nagyon stabilan lehet fogni őket a kialakításuk miatt.
A nyél egyik legfontosabb tulajdonsága a merevségében rejlik. Van aki a nagyon merev nyelű lapáttal szeret evezni mert nem tud elnyúlni a húzás eleje, és van aki a puhábbakat preferálja mert az nem akkora terhelés a vállnak. Ezt mindenkinek saját magának kell kitapasztalnia, mi neki a legjobb.
A mankó
Kevesen gondolnák, de egy jó mankó magabiztosabb és jobb lapáthasználatot eredményez. A gyakorlottabbak a lapát tollát korrigálásra és irányításra is használják ezért fontos a jó támasz. Nem is beszélve arról, hogy mekkora eltérés tud lenni két ember keze között. Nyilván így más is lesz a legkényelmesebb választás. Van akinek a sima T alakú kenu mankó jön be és arra mehet a leukoplast.
Anyaga szerint ez is készülhet szinte mindenből a műanyagtól a karbonig. Vannak olyan típusok amikre gyárilag csúszásgátló anyagot tesznek és vannak amire nem. Ez aztán végképp ízlés kérdése.
Na és akkor ezek hárman együtt fogják meghatározni, hogy milyen is lesz a mi lapátunk. Azt szoktam javasolni mindenkinek, hogy ne márka vagy ár szerint döntsön. A nagyobb forgalmazók széles spektrumon fedik le a piacot, így teljesen természetes, hogy nagyobb név gyengébb típusa esetleg nem hozza azt, amit egy kisebb márka top lapátja.
Ki kell próbálni sokat, hogy tudjuk mit szeretnénk. Még akkor is ha nem váltunk lapátot, érdemes tudni, miért jó az ami van, hol vállalunk kompromisszumot.
Ja és még valami! Egyetlen lapát sem evez magától, legyen bármilyen drága vagy könnyű, „melózni” kell velük a siker érdekében!:)
Remélem tudtam segíteni…
A hátszél legyen veletek!:)