A „hogyan túrázzunk és mit vigyünk magunkkal” kérdéskört járjuk körül ebben a cikkben…
Egyre több helyen lehet látni túrázással kapcsolatos rövidebb és hosszabb írásokat. Ezt is hasonlónak szánom némi magyarázó és egyszerűsítő jelleggel.
Az ember fiában, lányában, gyerekében, ha már elég stabilnak érzi magát evezés közben, gyakran felmerül az igény, hogy ne csak a vízre szállás helyétől 1-2 kilométeren belül forgolódjon. Felfedezze az ismeretlent, és hosszabb túrákat tegyen egyedül vagy csoportosan.
Magam is így vagyok ezzel. Én a teljesítménytúrák híve vagyok, számomra az önmagam elé állított határok megkörnyékezése igen nagy örömmel tölti el piciny szívemet!:)
(Gyorsan tegyük hozzá, hogy evezés közben néha elég pici ez az öröm:))
Kezdjük az elejéről, egy könnyelmű pillanatban elhatározzuk, hogy teljesítünk egy túrát.
Az ebből a szemszögből teljesen mindegy, hogy a haveroknál akarunk felvágni vele, vagy 2 sör után fogadásokat teszünk, vagy ne adj isten egyszerűen csak egy közös programot tervezünk a barátainkkal.
A túrát tervezni kell!
Először is legyünk tisztában saját teljesítőképességünkkel! Ne vállaljuk sem alul sem túl magunkat! Aki erőn felül vállal vagy vállaltat a társaival egy hosszabb túrát, könnyen térhet haza rossz élményekkel, és hát nem ez a cél. Van akinek 10 kilométer már megterhelő és van akinek 40 kilométernél még viccek meséléséhez van kedve!
Ugyan ez vonatkozik a helyszínre is! Nagyon nem mindegy, hogy hol evezünk és milyen időjárási körülmények között mondjuk 20 kilométert. Esetünkben nem ugyan az a Dunán felfelé evezni 20 kilométert vagy a Velencei tavon. Hasonló a helyzet az időjárási körülményekkel is! Tavasszal két réteg technikai öltözetben, néhol szeles időben evezni megterhelőbb, mint nyáron reggel kényelmes 25 fokban rövidnadrágban.
Önmagában az évszak ne tévesszen meg senkit. Aki evezett már kánikulában a Balatonon az pontosan jól tudja, hogy az legalább annyira megterhelő mint szeles, hideg időben evezni. Csak éppen a skála másik végéről fogja meg a dolgot.
Ha már a terhelésről beszélünk! A 38 fokos kánikula teljesen másképpen vesz igénybe mondjuk egy 90 kilós férfit, mint mondjuk egy 60 kilósat…
Nézzük a csoportos túrákat!
Ismeritek azokat a filmes kliséket amikor az ütközet előtti megbeszélésen olyanokat dobnak be mint: „Hatan be!Hatan ki!” Vagy „Nem hagyunk hátra senkit”! Na ez itt is így van! (Nagyon ritka kivételektől eltekintve).
Csak mert tudom, hogy van aki szereti:): „A karaván sebességét mindig a leglassabb teve határozza meg!” vagy: „Minden lánc olyan erős amilyen erős a leggyengébb láncszem! „
Miért írom le ezt? Mert én gyakran esem abba a hibába, hogy a túra tervezett idejét és távját a magam sebességéhez tervezem, és mondjuk egy 10 órás túránál igen rosszul tud esni, ha az ember nem úgy halad, ahogy tervezte. Nem is beszélve a készletezésről, de erről majd lentebb. Szóval jártam már úgy, hogy csak kutyagoltam farvízen ami 30 kilométeren keresztül elég megterhelő tud lenni.
Természetesen ezt nem lehet pontosan belőni, mint ahogy az sem baj, ha többször kell megállni és várni másokra egy kicsit. A fontos az, hogy a hosszabbra tervezett túrák során ezzel tisztában legyünk! A gyakori túrázás önképző és önismereti tréning is! Minél többet megyünk annál ügyesebben tudjuk tervezni a következő utunkat, hiszen már zsákban van a tapasztalat.
Tehát összegezzük! Tervezzük a túránkat: táv, idő,időjárás, helyszín és személyes képességeink alapján!Az sem baj, ha a bioritmusunkat is szem előtt tartjuk! Egy 4-6 órás túrát, ha lehet ne tegyük úgy, hogy derékbe csapja az ebédidőt!
Mit vigyünk magunkkal, vagy mit ne!
Mentőmellény vagy mentőöv alap, a leash véleményes, én szélben a Balatonon vinnék, de mondjuk egy szép napos nyugodt napon az RSD-re nem.
Az elején szeretném leszögezni, bármikor bármire szükség lehet, de nem szeretek feleslegesnek gondolt dolgokat cipelni ha túrázom.
Példának okáért a fotonágyút nem teszem be a pakkba, mert a kormányinfo szerint intergalaktikus űrlénytámadás a délelőtt folyamán nem várható! Na így vagyok a váltás száraz ruhával, miután megnéztem az időjárásjelentést! Ez kiemelten vonatkozik a törülközőre, még akkor is, ha óriási Galaxis útikalauz stopposoknak fun vagyok!
Tavasszal, ha változékonyabb az idő, vagy reggel hűvösben indulok, esetleg este alkonyat körül érkezem, akkor teszek be hosszú felsőt és egy cicanacit. Mert tudom, hogy a felesleges hőleadás erősen energiaigényű.
Én is a biztonság híve vagyok, ezért feltöltött telefon vízzáró tokban mindig van velem. (Nem zsebben, onnan elhagyható!Ez vonatkozik a slusszkulcsra is:)) Ez azért jó mert, ha mégis beüt a krach, tudok szólni valakinek, hogy jöjjön értem.Persze az sem baj, ha előtte megemlítem annak a valakinek, hogy bizony ő a B verzió kulcsfigurája.:)
A telefonban lévő GPS pedig a technika adomány, ha valakinek fogalma sincs róla merre jár.:) Ez Százhalombatta környékén velem kétszer is előfordult.:)
Tényleg fontos, hogy valaki tudja merre mész és segít ha baj van. Nyilván ez nem olyan, mint a Medicopter 117-ben….:)
Ő tudja, hova megy! Nem mellesleg laminált térképet is visz magával. forrás: supracer.com
Mindig van nálam óra. Nem, nem csak azért mert nagyon szeretem őket, hanem azért is, mert segít eligazodni abban, hogy hogyan haladok, mennyi lehet még hátra időben….
Napszemüveg. A víz a napfényét többszörös erővel veri vissza, az sötét erős UV védelemmel ellátott sport szemüvegek javasoltak. Már ha valaki szereti azt nézni amit lát:)….
Papír zsebkendő. Az úgy van, hogy ez kellhet, és nem segít a telefonos segítség sem.:)
Pénz! Nálam mindig van! Mert, ha valami kell a legtöbb túra során útba eshet egy bolt, büfé vagy hasonló. Kis helyet foglal, de nagy hasznot hozhat ha kell. Egyszer egy 80 kilométeres túra során a parton lévő büfébe bementem és megittam életem hűtött Coca-Coláját 35 fokban, és naaagyon nem érdekelt, hogy lehetne egészségesebbet is.:)
Naptej. Ezt trükkösen magamra kenem evezés előtt, hogy ne foglaljon helyet.:) A viccet félretéve, komolyan le lehet égni nyáron, nem éri meg kockáztatni.
MP3 lejátszó. Nekem szükségem van néha a zenére, hogy kicsit egyedül legyek túra közben. Akkor is szoktam vinni ha csoportosan megyünk. Ez nálam amolyan emocionális dolog. Megfigyeltem, hogy ha zenére evezek és eltalálom a körülöttem lévő természet hangulatát, vagy éppen az enyémet, akkor intenzívebben élem át az élményt. Többféle hangvételű zene van nálam ilyenkor, a filmzenétől a Tankcsapdáig mindenféle. Ez utóbbiról Bivaly mesélhetne részletesen…:)
A kritikus pont a táplálkozás!
Ez a legfontosabb! A cikk elején azért tértem ki az „attól függ” és a „tervezés” témakörre kicsit részletesebben, mert ezek mind, mind befolyásolják a -mit vigyünk enni?- és -mit és mennyit igyunk?- kérdést!
Kezdjük az evéssel! Rövidebb távokra (10-20 kilométer, és vagy 2-4 óra) elegendő egy pár müzli vagy energiaszelet. Aki nem szokott ilyeneket enni, előbb próbálja ki. Jellemzően nem a csinos csomagolás adja meg az ízét ezeknek a szeleteknek. A müzliszeletek általában jobb ízűek, de kevesebb bennük a kalória, az energiaszeletek amik leginkább tömbösített szénhidrátbombák már nehezebben csúsznak le. A fehérjeszelet meg már tényleg a legalja ízvilág számomra:).
Azt mindenki tudja, hogy ezek gyors energiát adnak, azt már kevesebben, hogy sok plusz folyadék kell nekik! Nem az egy szeletről beszélek hanem a 4-5-ről. Ettől függetlenül megvan a helyük a hosszútávú túrák világában, és még variálhatóak is a különböző ízük szerint. Javaslom a többféle elvitelét. Ugyanígy energiát ad egy Snickers szelet is….kicsit gyorsabban, de a kalória ott van benne.
Ha hosszabb távra megyek azért rakok be rendes kis csokikat is mert jutalmazom magam vele. Sokszor az ilyen kis apró örömbombák segítenek mentálisan. Beosztom és várom mikor adhatom magamnak oda!:D
A hosszabb túrákra én már szendvicseket is viszek! Leülök a deszkára és szépen majszolgatom őket! Többfélét szoktam vinni a változatosság kedvéért, de azért vannak főszabályok. Csípős, fűszeres, hagymás dolgokat nem pakolok bele. Azért is jó szendvicset vinni, mert 4 óra evezés után ha csak energiaszeleteket meg hasonlókat eszek, már tömőfával sem megy le! Sőt néha még pakolok kis gyümölcsöt is! Ez nem verseny, nem gond, ha megállunk kicsit enni, inni. Itt aki akar kiszáll aki akar a deszkán teszi ezt. Személy szerint a kiszállással az szokott a bajom lenni, hogy a parton egyre több időt próbálok lopni az evezés kárára.
Ha valaki elmegy egy sétálós teljesítménytúrára hasonló frissítőket fog látni és ez nem a véletlen. Egy 5-10 órán át tartó túra legkritikusabb pontja a táplálkozás és a hidratálás!
Jöjjön a folyadék!
Gondolom az előbbiekből sejthető, hogy legalább kétfélét viszek magammal. Ez nálam általában tea és ásványvíz. A tea mindig jól esik, van benne cukor is és segít amikor az izotóniás, Plusz tablettás víz már nem megy le. Ez utóbbi kettővel csínján kell bánni. Az izotóniás italok nagy mennyiségben fogyasztva még nagyobb mennyiségű vizet kérnek. Inkább csak sópótlásra használom. A jó ionháztartás megtartására az ásványvíz remek opció, de azért egy héttel egy nagyobb túra előtt már szedek plusz magnéziumot és kálciumot és egy picit viszek magammal is. Elfér a zsepik mellett:).
Számoljunk!
Ha csak kilométerre számolunk az nem feltétlen helyes a bevezetőben említettek miatt. Ha időre számolunk az már némiképpen pontosabb képet ad, de nehéz belevenni a megállásokat ezért ha csak ezt nézzük túlkészletezhetjük magunkat. Én 5-8 deciliter folyadékkal számolok óránként. Extrém esetben 1 liter de akkor ebben már benne van a megállás során megivott adagok és a rászámolt vésztartalék is. Merthogy plusz egy litert mindig viszek bármi esetre! Ebben az is benne van, hogy a túratársam elszámolja magát. Felváltva iszok néha izotóniás folyadékot aztán vizet vagy teát mert tudom, hogy ha már nyűgi leszek nehezebben viselem a választás hiányát.
Van ivózsákom! és szeretem is használni edzésen vagy versenyen. Viszont egy hosszú túrán nagyon ellene vagyok. Ez számomra nem verseny, és nem okoz gondot, hogy nem tudok evezés közben inni. Ráadásul nem szeretem ha két és fél kiló súlyú folyadék húzza a hátamat. Ha már úgyis cipelnem kell, jó helyen van a deszkán. A kortyolgatós ivást a boardshortom oldalzsebébe rakott kulaccsal oldom meg. Nem kell lehajolni és mindig kéznél van! Mivel kulacsot használok tekergetni sem kell a kupakot. Evésnél pedig fel tudom tölteni. Természetesen rögzítem a cuccomat a deszkához, hogy ne mászkáljon nekem. A merev deszkán duck tape-et használok.
Egy tízórás túrára úgy 4-5000 kalóriányi ételt viszek. Egy 4-5 órásra kb. 1500-2000. Ez az én kis receptem 80-85 kilóra síkvízen….mindenkinek magának kell kitapasztalnia mire van szüksége!
Az evést éppen úgy kell beosztani mint az ivást. Ha valaki már olyan éhes, hogy a mankó elrágásán gondolkodik és még órákat kell haladni akkor sajnos közel az eléhezés gonosz réme! Amit akkor megeszel az jobb esetben is maximum 20 perc múlva ad energiát. Ezért ütemezetten kell enni keveset. Nekem az jött be, ha óránként, a második-harmadik órától eszek, de a zsebembe is rakok müzliszeletet hátha kell két evés között….
Nagyon figyelek rá, hogy folyamatosan váltogatva az ízeket egyek, ez is segít a monotonitás ellen.
Az eléhezést nem mindig előzi meg a farkaséhség, sőt! Ha valaki elcsendesedik, lassul, látszik hogy kicsit beszűkül annak általában enni inni kell, és ha tényleg ez a gond akkor egy kis idő is, amíg ebből energiát tud meríteni. Ezt mindig meg kell próbálni elkerülni. A battery low mentálisan is ki tudja kezdeni az embert.
Azért ezt nem kell összetéveszteni azokkal a holtpontokkal amik egy hosszabb napon óhatatlanul megtalálnak. Az ember hajlamos teljesen másképpen érzékelni az időt és a körülötte lévő dolgokat ahogy halad célja felé.
Eleinte a de jól haladunk, nem is gondoltam volna öröm az ami meghatároz. Majd jön a számolgatós matek. Utána a mit keresek én itt, és végül a nem is volt ez olyan vészes de azért nagyon elfáradtam!:)
Az itt leírtak a személyes véleményemet tükrözik, ami egyrészről nem szentírás, másrészről lehet neked nem ez válik be! Kiindulási alapnak szánom azoknak, akik most vetik bele magukat a hosszútáv rejtelmeibe!
A hátszél legyen veletek!