ICF Világbajnokság Gdynia 2022

A Vb. ahogy én láttam, személyes benyomásokat és véleményeket egyáltalán nem nélkülöző posztban.

A szeptember elején megrendezett lengyelországi SUP világbajnokságról a magyar csapat egy ezüstéremmel tért haza. A versenyzők teljesítményét nagyban befolyásolta a rossz időjárás és a vízfelület minősége. A csapat tagjai hasznos tapasztalatokat szereztek és lassan megkezdik a felkészülést egy remélhetőleg eredményesebb szezonra.

Nagyjából így szólna egy távirat jellegű bejegyzés. Mivel aktív részese lehettem az eseménynek szeretném megosztani a tapasztalataimat veletek. Nem magyarázkodásként, pusztán annak okán, hogy ti is képben legyetek arról, hogy hogyan is zajlik egy ilyen esemény.

A csapat egyik része egyénileg a másik része az MKKSz támogatásával indult neki a 10-13 órás útnak Lengyelországba. Gdynia a Balti tenger partján elterülő kikötőváros. A homokos tengerparton több épített kikötő is található. A sprint számokat az egyik ilyen kikötőben rendezték. Az itteni 30 fok körüli hőmérsékletből utaztunk a 15 fokos tengerpartra. A megérkezés utáni reggel vízre szálltunk. A tenger hullámai a hullámtörések után is több mint méteresek voltak a szélnek köszönhetően. Ezt nem úgy kell elképzelni mint a Balatonnál, hogy egy irányból hullámzik és ehhez hozzászokunk. Itt szerintem a beton kikötő miatt is, oldalról is hullámzik a tenger. Természetesen számítottunk rá, hogy hullámok lesznek de arra nem, hogy ezek ennyire hektikusan jönnek-mennek.

A tengeri hullámoknak van egy ritmusa, nem egyenletes ami rendesen képes szétzilálni azokat, akik ehhez nincsenek hozzászokva. A verseny emellett rendkívül demokratikus volt. Minden indulónak, pont ugyan olyan feltételeket teremtett. 🙂 Ez alól a sprint szám kivétel volt. Egy szeles RSD-s evezéshez tudnám hasonlítani. Az persze más kérdés, hogy az öbölben csak úgy nem lehetett evezgetni és a tengerpart felől kellett beevezni. A selejtezők alatt itt már látszott, hogy ezt a stabilitást sokan nem ugorjuk meg a résztvevők közül.

Nem az volt a kérdés, hogy eljutunk-e az öbölig szárazon, hanem hogy be tudunk-e melegíteni. A sprinteknél a világkupa miatt “védettséget” élveztünk így nem kellett selejtező futamokat menni. Ez egyrészről jó volt, hiszen nyertünk egy napot, másrészről azonnal szembesültünk egy a tavalyihoz képest nagy változással. A mezőny specializálódott és sűrűsödött. A hosszú távon esélyesek közül talán csak a tavalyi világbajnok állt rajthoz, ráadásul nagyon sok jó sprinter került “elő” az északi országokból. Ez nagyon jót tett a számnak, már a negyeddöntők során is repeszteni kellett a továbbjutásáért. Sajnos a szél folyamatos változása miatt az időeredmények inkább csak tájékoztató jellegűek.


Ez vonatkozott a masters számokra is. Zöllner Viktor a 40+ kategóriában 5.-lett ami szerintem egy ennyire erős mezőnyben jó eredmény. Sajnos korán vizet kapott, de a partról nézve amennyire meg tudom ítélni nagyon felkészülten és jó erőben ment végig, ez egy nagyon más szint volt,mint amit idehaza egy magyar bajnokin láthatunk tőle. Komolyan gratulálok neki, és tudom, hogy éremért jött -ami reális is volt-, de nincs oka egy csöppet sem elégedetlenkedni.
Szabó Gábornak finoman szólva sem úgy jött össze a verseny ahogy szerette volna. Számára mindig is a hosszútáv volt a prioritás, de a 425 síkvízi deszkájával maximum térden kenuzva tudott volna végighaladni. Sokan ismeritek tudjátok, hogy idehaza bármelyik versenyen végigmegy, nincs ezzel gond, de azok után, hogy gyakorlás közben az egyik hullám úgy verte a fejéhez a deszkát, hogy kettétört a foga úgy döntött ez nem az ő versenye és nem állt oda. Sajnos a technikai futamon a lábujja is eltört és széthasadt. Szerencsére már jobban van, de kibírta Lengyelországot röhögés nélkül.


Szili Balázs ezzel szemben egy 28-asStarboard-dal nekiállt 16 kilométernek és leevezte azt 3 és fél óra alatt. A futam után beszéltem vele, azt mondta mindenáron teljesíteni akart és tényleg elment a falig. Az első körét láttam, és azt gondolom belső tartásból és küzdésből sokan példát vehetnek róla. Ő okosan meg sem próbált versenydeszkán evezni, kitűzte a célt és megugrotta. Ha valakit komolyan érdekel, hogy élte meg beszéljen vele egy kávé mellett mert érdemes. Gratulálunk neki is!
A hosszútávhoz nem állt oda Kövér Nóra, Varga Zsuzsanna és Kövér Marci sem. Marci amennyiben csak a teljesítés a cél végig tudta volna küzdeni magát, de a körülményekre való tekintettel jó eséllyel egy betegséget kockáztatott volna meg az 5 nappal későbbi maraton válogatójára. A válogatót megnyerte így ismét ő képviseli hazánkat C-1 -ben a portugáliai világbajnokságon ahol éremeséllyel indul ismét.
Zöllner Viktor egy kört teljesített egy 24-es deszkán.A part menti fordulóban úgy ítélte meg, hogy ennek nincs köze számára érdemben az evezéshez ezért tartalékolt a technikai futamokra. Hegedűs Dóra is rajthoz állt korosztályában, de nem sikerült befejeznie a versenyt neki sem.
A fiatalok becsületből odaálltak 14-es isup-okon. Az utánpótlás kapitány Ulveczki Edina lábon hordott ki egy szívinfarktust mire beért mindenki a csapatból. Nem irigyelte egyikünk sem. Mindemellett Szabó Zénó jól ment. A legjobb magyarként 28. lett. Jani és Blasi 30 felett értek célba. Ezzel a csapatérem reményei elszálltak, ami síkabb vízen szerintem bőven zsákban lett volna. A lányoknál Csillag vitézkedett a legjobban, még úgy is hogy vírusos fertőzéssel evezte végig a kintlétet és küzdötte le a hazautat. Szerencsére már ő is jobban van.:) Így is a legjobb ifiként végzett két 13. hellyel, mivel a technikai futamok B döntőjébe is sikerült beverekednie magát.


Hasulyo Dani 5.-lett amihez gratulálunk. Mivel tengeren evez számára ismerősebb volt a környezet. A második kör végéig nagyon közel volt az ausztrálhoz, de aztán összeszedett egy nagyobb hátrányt és így lecsúszott az addig őrzött 3. helyéről. Futam után kérdeztem mi történt, azt mondta elfáradt a túl sok koncentrációban amit a deszkán maradás igényelt.
Buday Tomi a 40+-osok között szerzett érmet a kanadaiaknak egy 22-es Atlantis-szal. ez azért érdekes mert minden élmezőnyben végző Starboard-os 23-as deszkával állt oda. Tomit sem a hideg sem a hullám nem zavarta. Rövid naciban mezítláb császkált egész nap amikor a parton az emberek többsége kabátban volt. Sikerült beszélnem vele is. Náluk csak akkor nem mennek vízre a tengeren a halálra fagyott döglött jegesmedvék potyognak az égből.:)

Másnap a technikai számok és az isup számok voltak terítéken. A technikai pálya rajza fantasztikus volt, ajánlom mindenkinek aki hasonlót szeretne rendezni. Könnyen áttekinthető gyors és mozgalmas, sárga-piros bójákkal. Sárga jobbról balra, piros balról jobbra. Egyszerű volt mint a faék.

A nap folyamán a szél is csillapodott, de a hullámzás nagyja megmaradt így magyar döntősünk nem volt. Pedig mindannyian mentünk volna még pár kört, olyan volt mint egy mini hullámvasút! 🙂 Abszolút a stabilitás volt a döntő tényező a verseny alatt.


Estefelé aztán olyan történt ami eddig nem. Elállt a szél és kisimult a tenger. Végre a két magyar induló, Kövér Nóra és Kövér Marci is azt tudta evezni amit tud. Marcinak a tömegrajtban lecsúszott a keze a deszkáról így a rajtot követően a 10 hely körül kezdte meg a 3 kilométeres távot. Aki versenyzett már isup-on mezőnyben az tudja milyen dobott vízen átmenni vele. Marci így is 4. helyre küzdötte fel magát és a 26-os deszkával egészen elképesztő 6:07-es ezreket ment.
Nóri a rajt után kiállt a mezőny szélére és erőből teljesítette a távot. A férfi mezőny nagy részét utolérve lett második. Ezzel mint egyetlen éremszerző mentette meg a csapatot attól, hogy üres kézzel térjen haza. Volt is nagy ünneplés vacsoránál! 🙂

Összegzés:
Egy jó barátommal beszéltem telefonon és kérdezte így utólag megérte-e az a 2 hónap plusz edzés és minden ami a verseny körül volt? Mennyire érzem csalódásnak ezt a hetet?
Nos! Természetesen mindannyian előrébb szerettünk volna végezni és hasonló vagy kicsit jobb eredményt elérni mint a tavalyi világbajnokságon. Ebben tényleg van egy jó nagy adag hiányérzet. E mellé viszont oda kell tenni a következőket: A tengeren hosszabb lapáttal és szélesebb deszkával érdemes versenyezni és megnézni és beépíteni a repertoárba azokat a stílusjegyeket amikkel jól lehet haladni ilyen vízen. Ez egy jó tapasztalás és nem mellékesen a 15 évesen a 18 között versenyző ifijeinknek egy jó sarokpont. Ők már nem fognak megijedni és aggódni ehhez hasonló körülmények között, mert tudják mire számíthatnak.
A mezőnyre jellemző családias hangulat így-vagy úgy de ránk ragad kicsit. Ezt visszük magunkkal, úgy gondolom ebben minden kint lévő egyetért velem. A világbajnokság fantasztikus volt, a lengyelek pedig nagyon kedves házigazdák.

Ha megnézitek az eredményeket látszik a long distance és a technikai futamokon, hogy hasonló cipőben jártak az osztrák, cseh és szlovák versenyzők is.
Mi abban vagyunk erősek, hogy ha adódik egy feladat nem széttárjuk a kezünket és azt mondjuk ez van, hanem megkeressük a fejlődés lehetőségét, a megoldást. Nem lesz ez másként most sem. Sok jó színvonalú versenyre és zordabb körülményekre van szükségünk vagy annak alternatívájára.
Innen már nevetni sincs kedvem azokon az eseményeken és kommenteken ami az idei első balatoni verseny körül volt. Pedig borzalmasan nevetséges! Nevetséges ahogy fontoskodtak olyanok akik ott sem voltak, vagy azok akik másra hárítják a felelősséget, mert önmaguk képességeivel sincsenek tisztában. Aggódni ezért már nem kell, mert ez a verseny ebben a formában többet megrendezve már nem lesz. Az ehhez hasonló események segítettek eddig legalább minimálisan megélni a downwind élményt és a hullámos evezést, hiányát sokan fogjuk érezni.
Keressük a lehetőségét, hogy merre menjünk tovább és meg is fogjuk oldani csak ugye naaaaaa….!

Jó hosszúra sikerült de egy apró momentumot még elmesélnék. A hosszú táv rajtjánál egy törékeny szerintem 40+-os nő nem tudott átjutni a hullámtörésen egy Mistral-lal. Már rég elment a mezőny amikor még mindig dobálta őt a hullám a parttól 20 méterre. Fel nem tudtam fogni miben bízik? Mibe kapaszkodik? Mi lesz bent ha már itt nem megy? Ott állt és türelmesen várta a lehetőséget, majd beküzdötte magát és leevezte 16 kilométert csont egyedül a mezőny után. Nekem aznap ő is és a Bazsi is tanított valami fontosat amit köszönök.

A képek forrása: Facebook, az ICF 2022 Gydniai világbajnokságának hivatalos oldaláról lettek letöltve.A képek a szervező tulajdonát képezik!

2 hozzászólás

  1. Szia! Csillag egészen pontosan 13. lett long distance -ben. A technikaiban egyedül ő került középdöntőbe, végül a B döntőn keresztül ugyancsak 13. lett, vagyis a juniorok között a legeredményesebb.
    Köszönöm még egyszer a hazautat!
    Minden jót, találkozunk október 8- án!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.