Az ICF Balatonfüredi Világbajnoksága ahogy én éltem meg…

A Balatonfüredi SUP Világbajnokság volt az év legnagyobb figyelemmel kísért versenye Magyarországon és ha hazabeszélhetek talán a világon is. Én így láttam belülről….

Én már két nappal korábban lementem Balatonfüredre, hogy szokjam a vizet és el tudjak igazodni az akkreditáció és a versenypálya apró-cseprő ügyei között.
A Balaton megmutatta az első két nap, hogy milyen az amikor tükör víz van. Ekkor még roppant reménykedtem benne, hogy ez így is marad, de ahogy jött az első rajt ideje, szépen megérkezett a szél is. Az akkreditáció gyorsan és rendben ment elmagyarázták, mit hol találok így ezzel gondom nem volt.:)
A 0. napon tartott workshop-okat messziről figyeltem. Érdekes volt nézni ahogy Booth vagy Baxter magyarázza a hatékony evezés technikáját. Finoman szólva is látszott, hogy nem először csinálják. 😀 Nem a show kedvéért, egyszerűen csak így éri meg átutazni a világ másik szegletéről versenyezni.
Szép dolog a pénzdíj, de azt előre nem nyeri meg senki.:)

A kajak-kenu versenyekhez képest sokkal kötetlenebb volt a hangulat. Ez hatványozottan igaz volt a Hasulyo tesókra, mindketten nagyon közvetlenül viselkedtek bárkivel aki kérdezett tőlük deszkákról, lapátokról, evezésről.. Mindenki lazán készülődött az első napi technikai futamokra. Kicsúsztak kicsit, kipróbálták a fordulókat, megnézték a vizet. Így tettünk mi is. A technikai futam nagyon rövidnek tűnt, de mint utólag kiderült elég hosszú volt ez csak többször kellett menni rajta és lehetőleg gyorsan. 😀

Az első napi futamok a már jól megszokott rutin szerint zajlottak. Bemelegítés, némi evezés aztán irány az ID kontroll ahol ellenőrizték, hogy te vagy-e te, és azzal a deszkával állsz-e rajthoz amivel regisztráltál és hitelesítve van.
Szépen felsorakoztunk és vártuk a beszólítást. Eleinte furcsának tűnt a dolog, de csak így lehetett a lehető legtisztább versenypályát biztosítani a lehető leggyorsabban.
A taktikát beszélve világos volt, hogy aki az első egyenesben lemarad, azt felzabálják a balatoni vízi szörnyek. 😀 Persze utána is tudni kellett védeni a pozíciót, de az előzés nagyon kemény diónak bizonyult.
Az én előfutamom, szerencsére úgy alakult, hogy csak szépen védekeznem kellett, később a középfutamban is hasonló taktikával mentem. A különbség inkább a rajt egyenesében való helyezkedésben volt. Itt már nézelődni kellett, hogy kire és hogyan álljak fel vízre, a továbbjutásért. Persze, a nagyon gyorsak azok tényleg nagyon gyorsak voltak. 😀 Szerencsére a parton több szemem is volt, ami segített a kevesebb kockázatvállalásban a fordulóknál. Azt azért sosem fogom elfelejteni ahogy Bivaly barátom beordít, hogy: “Nyugodjál leeee! Megvan a továbbjutás!” Óriási élmény volt:)
Délre már egész hullámos volt a víz, még a védett szakaszon is.

A tényleg jó ebéd után amit az Annabella Hotelban kaptunk jött egy kis csendes pihenő. Ez nagyon jól esett ellentétben a 200 méteres bemelegítéssel. Őszintén bevallom ez nagyon nem az én asztalom, már ha van olyan. Az ember elindul és mire rendesen halad már vége is! 🙂 Persze ennél sokkal bonyolultabb volt egy-egy futam. A kifejezetten sprinter specialisták gyorsan berántották a vizet a mellettük rajtolók alá, így máris cirkuszi mutatvánnyal felérő egyensúlyozó verseny indult hátul. Számomra ez meglepő volt. Mármint az hogy külön taktika erre játszani. Idehaza igyekszünk távol rajtolni egymástól és férfiasan “saját zsíron” haladni. Na többet ezt a naiv hibát biztosan nem követem el.:) Minden esetre, ha már nevezik az embert és a hazáját képviseli illik helytállni, és küzdeni a továbbjutásért. Így tettem én is ezért sikerült megugranom az elő és középfutamokat is. A középfutamon, tanulva az előfutamból már én is a hullámokat skubiztam, és nagyon jól jött a SIC RS enyhén húzott orra a helyezkedésnél.
Nem mondom erős felvezető nap volt a hosszú táv előtt. Még véletlen sem akartam betlizni, egy VB nem erről szól nekem, ráadásul nem akartam kihagyni egyetlen futam élményét sem.

A hosszú amit nagyon akartam!

Elég sokat készültem rá és az előző napi időjárás alapján nagyon bizakodó voltam a síkvizi deszkámmal. Gyors, kényelmes és nagyon jól lehet vele haladni hazai viszonylatban közepes hullámzásban. Nyáron edző táboroztam egy hetet a Balatonnál, hogy ráérezzek kicsit a hullámokra.
Sajnos a melegítésnél látszott, hogy ebből bent baj lesz, de ez egy ilyen sport.:) A rajt egyszerűen döbbenetes volt! 170-en szó szerint nekiestek a távnak. A körülmények az elsőket sem kímélték, de hatványozottan kemény feladat elé állították a dobott vízen menőket. Nincs mese gyorsnak kell lenni. 😀
Durván a 20. hely környékén haladtam az apátságig és éreztem a forduló után sem lesz könnyebb mert ez oldalszél. 🙁
Az első kör végén végre jött egy kis szembeszél ami segített abban, hogy legalább egy ideig tudjak két hasonlót húzni. Frissítettem, jól éreztem magam, némi vonatozás után haladtunk 7-en a következő kör felé.
A második körben már valamelyest nagyobb volt a nyugalom. Kerestem egy egy srácot, hogy együtt menjünk. Volt akiről kiderült ő is egy folyón készült Ukrajnában és ez neki sem esik jól. 😀 Haladtunk szépen amíg bele nem esett…
Az utolsó egyeneshez érve úgy voltam vele, hogy ez meglesz ahogy terveztem. Nem éreztem magam rossz bőrben. Aztán az utolsó kilométer környékén egyszer csak nem tudtam elengedni a lapátot.:( Szerintem a nagyon sok korrigálás miatt egyszerűen úgy görcsbe rándultak az ujjaim, hogy mindkét oldalon a szabad kezemmel kellett lefejtenem az ujjaimat az oldalváltáshoz. Bosszantó volt mert nem voltam rossz bőrben. hirtelen a 24. helyről a 32. lettem. Beletörődtem és szépen befutottam ahogy tudtam. Ne értsetek félre ez egy verseny ahol számos dolog történhet, nem vagyok elégedetlen, mert amiért jöttem, és ahova tettem magam a verseny előtt azt elértem. Persze kibírtam volna röhögés nélkül ha ez kimarad. 🙂
Délben ebéd, ájulás a szobában négykor melegítés a 200 elődöntőre. Ide már teljesen kimerülten érkeztem, ráadásul Brúnóval egy futamba. Ahogy ránéztem ő sem volt sokkal jobb bőrben, persze a maga szintjén. Megbeszéltük rajt előtt, hogy ami megy, no meg egy kicsi! Odacsapunk! Nos, öt órával egy 2 órás verseny után az ember nem annyira robbanékony 😀 Nika berántott minket amiből én jöttem ki jobban és ezzel bár kihullottam előbb értem be, mint Brúnó. Nyilván nem releváns, és tudom, hogy hol is vagyok hozzá képest, de ennél stílusosabban nehéz lett volna búcsúzni a sprint számoktól 🙂

Isup

A B terv. A verseny előtti hónapokban ez volt az a szám amire úgy gondoltam: a lehetőség ami megmenti a becsületemet ha minden balul sül el. Aztán ahogy jött a szeptember rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű egy normális 12.6-26-os deszkát szerezni. Végül a verseny hetében kaptam egy gyerek deszkát, gondoltam lesz ami lesz. És pont az lett. :)A rajt óriási volt és a víz is kegyes volt hozzánk! Két sor indult el az élen a bója felé. Mint utólag kiderült jó sorra tettem a zizit, de mivel leestem róla maradt a harmadik ahol szépen csendben múltak a kilométerek. Az isup-nak van egy olyan bosszantó tulajdonsága, hogy közel áll a lehetetlenhez a dobott víz áttörése vele. Tudtam, hogy ez ilyen így kicsit sem bosszankodtam, hogy az előttünk lévő sorhoz akárhogy igyekszünk nem fogunk felérni. Az előző napi távval a testemben szépen leraktam amit tudtam, közben azon izgultam, hogy Marci fent tudjon maradni Krajtoron és dobogóra állhasson. Sokat dolgozott idén, megérdemelte az ezüstöt.
Délután végre nézhettem a barátaim futamait is. Érdekes, hogy úgy gondoltam a versenyre, hogy a futamok között lesz időm és lehetőségem nyugodtan jönni-menni. Igazából az estéket leszámítva egy őrült rohanás volt a program. Ebben nem az volt a fárasztó, hogy mentem két 1000 métert és két 200-at, hanem a melegítés, beléptetés, maga a verseny aztán kis levezetés, pihenés és indult minden elölről.
Szóval szurkolni a többieknek, esélyeket latolgatni a pálya szélén, nézni ahogy odateszik magukat szuper volt. Egész évben egymás ellen kardoskodtunk, itt csapat voltunk. A magyar csapat!

Vasárnapi technikai, a leköszönő futam

Az elődöntő amibe csütörtökön jutottam be, felért egy döntővel. Puyo, Booth, Krajtor, Nika mind a rajt vonalon. Az első bójáig továbbjutó helyen mentem aztán a forduló utáni robbantásnál éreztem, hogy nincs miből. Végleg megevett a hét!:D Birkóztam egy kicsit az angol sráccal, mert harc nélkül nem adok semmit, senkinek a vízen. 😀 Aztán ahogy befutottam, pont került a felkészülés végére. Mastersként az Open kategóriában viaskodtam, így minden számban a mezőny első harmadában végezni önmagam előtt szép teljesítmény számomra.
A hab a tortán a hosszú távú csapat arany volt. Az előre benevezett csapatok közül a magyar volt a leggyorsabb. Szerencsére Dani, Brúnó és Marci derekasan helytállak, így nem volt szükség az én időmre ami biztosan kevés lett volna az aranyhoz.
Játszották nekünk a magyar himnuszt, ez egy nagyon különleges élmény marad számomra, és nagyon sajnáltam, hogy Daniék nem tudtak ott lenni!
Hogy azt hozta-e a verseny amit vártam tőle? Nem. Sokkal többet! Részese lenni egy világbajnokságnak, megismerni olyan inspiráló embereket akik miatt állandóan vízen akarsz lenni, csapatként fejezni be ezt az évet nagy utazás volt.:)

Néhány gondolat a rendezésről….

Az ICF és az MKKSZ több évtizedes szervezet, utóbbi 80 éve segíti itthon a kajak-kenusokat. Az elmúlt hosszú és rövidtávú Világ-és Európa bajnokságok amiket idehaza rendezett a szövetség, korának kiemelkedő világeseménye volt.
Joggal várhatta a SUP-os világ és az ICF is, hogy ez a remek sorozat nem fog megszakadni. Nos, amennyire meg tudom ítélni, és amennyi háttérmorzsa elért az ICF felől, elégedettek voltak a rendezéssel. Az óramű pontosságú indítások, az ID control és a deszka illetve a versenyzők akkreditálása is gyorsan és gördülékenyen ment. Ha így a verseny utáni szusszanásban belegondolunk, ezeket a folyamatokat meg kellett tervezni, hogy így legyen. Irányítani kellett hozzá több mint 100 szervezésben részt vevőt akik nagyon sok háttérmunkát végeztek el, mindezt több nyelven.
Már önmagában a pályák kialakítása is a látványosságot, az élményt és közvetítést tartotta szem előtt. Aki kicsit figyelt, már a Loopan láthatta a főpróbák lépéseit, az itt lezajlott esemény nem egy jól sikerült ad hoc rendezvény volt.
Ha ez mind kevés, a sprint és a technikai számok döntőinél személyes beszólítás, névvel ellátott kapuk, táblával ellátott segítők emelték a VB színvonalát.


A sétányon kivetítőn lehetett követni az eseményeket, a folyamatos riportokat, érdekességet. A kiállítok mellett kis tájborokat kínáló bódék, büfék tarkították az árnyas élettel teli partot.
A biztonsági szolgálat illedelmesen és nem egy alkalommal emlékeztette a sportolókat az akkreditációs kártya használatára, a rend betartására. Ott voltak mindenhol és ha kérték szívesen segítettek.
Az Anabella Hotel adott otthont a legtöbb sportolónak, és itt történt az elsődleges akkreditáció valamint a rendezvény étkeztetése is. A sokszor láthatatlanul sürgő-forgó felszolgálok szakácsok állták a sarat a több mint 500 résztvevő kiszolgálásban.
A balaton2021.com az összes szükséges információval ellátta nem csak az indulókat, az érdeklődőket is. Az ID kártyán lévő QR kóddal az esemény whatsapp csoportjában minden fontos hír azonnal megjelent.
Az esemény messze túlmutatott a sátoros rendezvényeken, és akik indultak, tényleg érezhették, hogy itt ők a fontosak, itt minden őértük van.

Reményeink szerint ez a verseny óriási löketet ad majd a hazai verseny és amatőr SUP életnek. Biztos vagyok benne, hogy akik itt indultak keresik majd a lehetőséget a későbbiekben, hogy részt vegyenek hasonló rendezvényen. Mint ahogy az is biztos, hogy mostantól sokan tudnak majd minőségi különbséget tenni esemény és esemény között. Többek lettünk, őrizzük meg ezt és építsük tovább ezt a nagyszerű közösséget!

A képeket köszönjük Tóth József sportfotósnak akit Figura Foto néven is megtaláltok a weben és a facebook-on is. Itt szeretném megköszönni az egész éves munkát és a barátságot is:)

A képek tulajdonosa és forrás: ©Tóth József – Figura/Figura Photo

A hátszél legyen veletek!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük