Az UTE kajak-kenu telepe idén is otthont adott az év utolsó magyar kajak-kenu versenyének amivel párhuzamosan rendezték a már tradicionális Dunai SUP versenyt…
A parton már korán reggel megindul az élet és egy seregnyi gyerek igyekezik a futamához, hogy még egyszer rajthoz állhasson a szezonban . A Duna budapesti szakasza a Hajógyári szigetnél és a kiságban mindig trükkös. Idén a jó időhöz társult némi lötyögés is a táv elején ami segített a versenyzőknek, hogy ki-ki a maga ügyessége mentén sorolja be magát az első bójafordulóhoz.
A rajthoz most is fel kellett evezni ami jó bemelegítésnek bizonyult, mert simán belekerült egy bő negyed órába. A mezőny már rutinos volt és tisztában volt vele, hogy itt a rajtvonal amolyan tól -ig szakasz volt. A futam egy kis ügyességi feladattal kezdődött. A lötyögős vízen -sodrásban- megközelített hídpillér már ízelítőt adott a verseny sava-borsáról. Feladatot feladat követett a boardon és máris alsó bója! 🙂
Nekem a feladat csak ezután kezdődött ami miatt a „Nagy Dunások” rendszeresen jóízűen kiröhögnek. Tudniillik nem látom a „limányokat” és azt, hogy valami miatt hol nagyobb a sodrás, vagy hogy kerülni kell valami „bizbaszt” a víz alatt. 😀 Mindig nagyon izgalmas és bosszantó ez a szakasz, de minden évben tanulok valami újat, idén például azt, hogy milyen is karácsonyfadísznek lenni egy szimplán belógó fa koronájában. 😀
A viccet félretéve nagyon jók a Nagy Dunás versenyek, mert ilyen körülmények sem a Balatonon sem a többi álló vízen, folyón nincsenek itthon. Ráadásul a táv mindenkinek segít elmélyülni az állóképesség témakörében.
A versenyt idén is meleg főtt étel zárta. Jó látni ahogy egyre több a merev deszkás rajthoz álló. A fiatalok erő fitogtatása a mezőny elején igazán parádés volt testközelből. 🙂
Gratulálok minden teljesítőnek.
Köszönjük a képeket a Szabó családnak akik nagyon kitettek magukért a vízen.